Vártetői-barlang

Vártetői barlang 1999 – 2002

 

Kataszteri száma: 5391/56
Szinonimái: Vártetői-zsomboly, Fényeskői-zsomboly
Hely: Miskolc, Diósgyőr – A fényeskői völgy D-i végén, a Vártető csúcsától DK-re 250m-re.
Befoglaló kőzete: Ladini, triász mészkő
Jellege: Többszintes inaktív víznyelő barlang, a Tapolca források vízrendszeréhez tartozik.
Mélysége:  101m (+0, -101)
Hossza:  532m
Hasznosítása: Turisztika, ill. jelenleg vizét a diósgyőri strand hasznosítja.
Klimatológia: Hőmérséklete: bejárati zónában 19,6 C, barlangi zónában ~10 C
Huzat: Kéményhatás
Páratartalom: 82-100%
CO2 nem észlelhető
Élővilág: Békák, foltos szalamandra, kereknyergű – és hosszúszárnyú denevér, pókok, szúnyogok, rovarok.

 

Bejárásához szükséges felszerelések:

  • Nittfül: en 9 db, csn 1 db + 10 OK
  • Kötél 22m, 11m, 30m, 25m

 

A Vártetői-barlang kutatása röviden

 

  • 1954. DVTK Barlangkutató csoport: Térképezés, feltárás
  • 1966. DVTK Barlangkutató csoport: Feltárás
  • 1967. DVTK Barlangkutató csoport: Barlangleírás
  • 1969. DVTK Barlangkutató csoport: Kutatási engedély (Kut. Vez. Czipó Ferenc)
  • 1971. NME TDK Hermann Ottó KSzCs: Kutatási engedély (Kut. vez: Nébli Vendel)
  • 1974. NME TDK Hermann Ottó KSzCs: Térképezés, feltárás
  • 1981 NME TDK Hermann Ottó KSzCs: Térképezés

 

A Vártetői-barlang kutatása

 

Elsőként Sebő Károly 1931-ben túrázott benne, ám 46m-nél szűkület zárta el útját. A Fehértermi ág állítólag 1940 körül még hosszan járható volt.

A második világháború után 1950 körül Tóth József és Kuchta Gyula kutatta.

1963-ban a Hermann Ottó csoport Gyenge Lajos vezetésével szervezett ide bontótáborokat. A Városi Tanács a források kutatását kérte. Megfestették a Fényeskői-víznyelő vizét, amely 18, 5 óra múlva a Szent György forrásban megjelent. A szűk, eltömődött szifonokat kemény 24 órás műszakokkal bontották, küzdve a hideg és mocsaras agyagban és vízben.

1964-ben sikerült itt robbantásokkal kiegészítve áthatolniuk. A Nagyteremből kövek között 11m-t jutottak le, ahol egy 4m hosszú folyosót ástak a törmelékben. Egy aknán leereszkedve elérték az ÉNy-i irányú Főágat, ahol azonban csak alacsony vízállás mellett folytathatták a kutatást.

1964-ben egy kutatóakna mélyítését kezdte meg a Hermann Ottó Barlangkutató Csoport bányászati eszközökkel. A Városi Tanács a táborra ígért pénzt nem adta meg, hanem egy vállalatot támogatott 1, 2 millió forinttal. A táró 36m hosszú lett, és itt a víz 24OC-os. A karsztvízszint 140m mélyen található. A Vártetői-barlang kutatása eredményeként feltételezték, hogy a termálvíz és a beszivárgó hidegvíz keveredve éri el a felszínt a forrás feltöltődésének szintjében. A vízfogó táró segítségével szerették volna szétválasztani a meleg és hideg vizet.

1964 őszén kiszerelték a felszereléseket a barlangból és az István-lápai- barlanghoz, szállították, hiszen az nagyobb reményekkel kecsegtetett. A barlang feltárása

1971-ben folytatódott az újjászerveződött, Mészáros Károly által vezetett Hermann Ottó Csoporttal. Újratérképezték a barlangot.

1973-ban Kordos László üledékvizsgálatokat végzett.

1999-2002-ig a GUanó BArlangjáró CSoport elkészítette a barlang térképét. Jelentős denevérállománya miatt előterjesztették a fokozottan védett barlangok közé. 2001-ben fokozottan védetté nyilvánították és lezárták.

 

A Vártetői-barlang térképei

 

  • 1954. Alaprajz 1: 200, Metszet 1: 288 Felmérte: Tóth József
  • 1964. Alaprajz 1: 500, Hossz-szelvény Felmérte: Fodor B., Kun M., Markó B.
  • 1975. NME TDK Hermann Ottó KSzCs 1999-2002. Guanó Barlangjáró Csoport – GUBACS

 

A Vártetői-barlang földtani viszony és morfogenetikája

 

A Várhegy anyaga ladini, sötétszürke, szaruköves triászmészkő. A Vártetői-barlang fő tömegét triászmészkő alkotja. A barlang tektonikailag preformált, a barlangjárat ÉD-i és KNY-i irányú hasadékok mentén alakult ki, ezek mentén hidegvizek törtek fel. A hidrotermális vizek a kőzetrepedéseket kitágították, és járatrendszereket hoztak létre. A hévizek oldó hatása megfigyelhető a barlang mélyebb részein, ahol gömbfülkéket, gömbüstöket hozott létre, de forráscsövekkel is találkozhatunk. A vizek hőmérséklete nem lehetett jelentős a kalcitkiválások miatt. Az erózióbázis mélyebbre süllyedésével a melegvizek is visszahúzódtak, így a felső járatszintek szárazra kerültek. Az üregtágító szerepet a felszínről beszivárgó másodlagos vizek tovább folytatták és megindult a cseppkőképződés. Aktív, állandó vízfolyása nincs. A nyelőkön sok kvarc jut le a barlangba, melynek üregtágító hatása sem elhanyagolható. A barlang vízgyűjtő területén zöld színű porfiritoidok és palák találhatók. A barlang fő nyelője a Fényeskői- víznyelő. A járatok kitöltése nagyrészt agyag, de néhol homokos, palás, kavicsos betelepülést is találunk. Az üledékek palaterületről erednek, a CaCO3 tartalma aprózódásos jellegét erősíti. Az eddig még feltáratlan patakos főág vize a Szent György forrásban a peremi törésvonal mentén tör a felszínre, keveredve a mélyből felbukkanó hévízzel. A forrás hőmérséklete 21,2- 21,5OC. A Fényeskői-víznyelő vizét megfestették, és az 18-25 óra múlva a Szent György forrásban jelent meg. A Vártetői-barlanghoz még 15 időszakos víznyelő tartozik. A festés során a többi időszakos nyelő is működött, így a forrás vízhozama 800/percről 3800/percre emelkedett, és 21,2- 21,5OC-ról 20,0- 19,7OC-ra hűlt le. 1964-ben a forrásra aknát hajtottak, így kísérelve meg a hévizet felfogni, és feltárni a barlangot. A forráskürtőre hajtott akna 5m-nél elérte a forrás vízjáratát. Vize dúsan szénsavas, és hordalékanyaga kováspala és kvarc. Így bebizonyosodott, hogy a forrás mögött húzódó járat eróziós tevékenységgel keletkezett nagyméretű barlangrendszer. A forrás vize jelenleg a diósgyőri strandot látja el, mely az idegenforgalom számára fontos. A medencék vize 19 C-os.

 

Felhasznált irodalom

 

  • 1931. Kadic Ottokár: Országos rendszeres barlangkutatás /Kézirat/
  • 1932. Kadic Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1931 évben. /Barlangvilág/
  • Jelentés az 1931 évben végzett barlangkutatásaimról /Kézirat/
  • 1937. Schönvinszky László: A bükki hegység barlangjai /Turisták Lapja/
  • 1941. Selős Károly: A diósgyőri zsombolyok kutatásának eredményei /Barlangvilág/
  • 1955. Borbély Sándor: Barlang és zsombolykutatás a Bükkben /Hidrológiai Közlöny/
  • 1962. Jakucs László- Kessler Hubert: A barlangok világa /Sport/
  • 1964. Gyenge Lajos: A Hermann Ottó Csoport 1963. évi jelentése /Tájékoztató/
  • Gyenge Lajos: A Hermann Ottó Csoport jelentése 1964. év első félévéről /Tájékoztató/
  • Schönvinszky László: Barlangnap /Tájékoztató/
  • 1965. Czente Huba: A Bükk hegység barlangjai /Szakdolgozat/
  • Gyenge Lajos: A DVTK 1964. évi beszámolója /Tájékoztató/
  • 1967. Gyenge Lajos: A DVTK 1966 évi jelentése /Tájékoztató/
  • 1974. Kordos László: A Vártetői-barlangban és a Fényeskő II. sz.víznyelőbarlangban végzett üledékföldtani vizsgálatokról. /Tájékoztató/
  • 1975. Mészáros Károly: A Hermann Ottó Csoport 1974. évi jelentése /Beszámoló/
  • 1977. Hevesi Attila: Bükk /Sport útikalauz/
  • Lénárt László: A zsombolyosoktól… /NME MEAFC/
  • 1979. Lénárt László: Barlangok a Bükkben /BAZ megyei IH/
  • 1984. Kordos László: Magyarország barlangjai