Barlangtúrák

2002.08.09.

Ukrajna, a gipszbarlangok hazája

A Myotis barlangkutató csoport szervezésében Ukrajnába a Podóliai- fennsíkra és a Krím
félszigetre vezetett nyári expedíciónk. A több barlangászcsapatból verbuválódott társaságnak
(FTSK, GUBACS, Kristály, MLBE, Myotis) az összeszoktató túrák nélkül is végül sikerült
közösséggé kovácsolódnia.
Magyarországról 16 órás vonatúttal értünk el Ternopolba, itt már vártak ukrán barátaink.
Rövid városnézéssel és a helyi Néprajzi Múzeum megtekintésével próbáltuk meg
állóképességünket ismét visszanyerni. Szállásunkon ukrán halászlé fogadott, melyből a halak
ferde szemmel néztek elfogyasztó(ikra).

Másnap bérelt busszal a Krisztalnaja- barlanghoz utaztunk, ez Ukrajna egyetlen kiépített
barlangja 22km összhosszal, 1721 óta ismert Ukrajna legszebb barlangjaként tartják számon.
A barlang vízszintes, labirintusos jellegű és agyagban gazdag volt. A talapzat süllyesztésével
tették a turisták számára is látogathatóvá a barlangot, mely 500m hosszú. Egy meanderező
járatban haladtunk, a gipszben gazdag járatokban. A kiépített szakaszokról letérve
megmutattak néhány érdekesebb gipszformát és egy kúszójárat végében egy emberi
csontvázat az 1890-es évekből. Valószínűleg az illető eltévedhetett, ruházatából mára már
csak a bakancsa maradt.

Innen 45 perces buszút után értük el a híres Ozernaja -barlang bejáratát. Itt tábort vertünk és
felkészültünk a két éjszakás barlangi lenntalvásra (bivakra). A barlang labirintusos jellegű,
127 km hosszú, a világ 9. leghosszabb barlangja, 1940 óta ismert. Legmagasabb pontja 18m,
legszélesebb része 20m. Ez az egyetlen barlang a Ternopoli járásban, melyben földalatti tavak
vannak. Tőle néhány kilométerre fekszik az Optimisticeskaja- barlang 212 km-es hosszával.
A kettő között feltételeznek még egy 200km-nyi járatot. A két barlangot egy törésvonal
választja el, azonban egy helyen egy gipsznyelv nyúlik át, itt várható majd az összeköttetés és
akkor a világ leghosszabb barlangjává lépne elő. Egy egyhetes földalatti tábor alkalmával 1, 5
km járathosszt térképeznek fel. A barlangot egy bomba becsapódása nyomán fedezték fel.
Jelenleg a bejárata egy több méter átmérőjű vascső. Széles, néhol omladékos részeken
haladva értünk el egy 100m hosszú meandert. Itt a két fal közötti mászás igencsak
lefárasztotta a csapatot. Az egyik ukrán barátunk Szása egy lépés elvétésével 4m-t esett és az
alatta lévő vízben landolt, megzavarva ezzel az ökoszisztémát(). Néhányan visszamentünk a
többieknek segíteni, átvettünk néhány zsákot és a bivakba transzportáltuk őket. A vacsi után
lassan mindenki nyugovóra tért. Másnap reggel 10 órányi alvás után ébredtünk. Lassú
készülődés után délben indultunk útnak. A barlang keresztszelvénye kitágult tágas termek és
járatok következtek. A falakon mindenütt gipszek csillogtak barna, hullámvonalas formában.
Egy helyen megmutatta magát a jól ismert mészkő is cseppkőbarátaival. Az itteni
gipszbarlangok földtanilag három részből tevődnek össze. Az első barnás, nagytáblás,
hullámos gipsz maga az alapkőzet, a második egy finomabb barnás réteg és a harmadik pedig
az egészen finom hófehér gipszpamacsok és gipsztűk. Néhány órás túrával értünk el a
Meseországba, ahol apró gipsztűk és pamacsok borítanak mindent, mintha egy ékszerboltban
lettünk volna, leírhatatlan. A csapat egy része térképezni indult az Októberi- szakaszba, mi a
szűk járatok és a nagy létszám miatt visszafordultunk, és a szűk meander előtt vártuk be
társainkat. A földalattti táborhelyünket egy rövidebb 1 órás úttal értük el. Harmadnap
felszerelésünkkel kiindultunk, az egyik lány a biztonság kedvéért elásta az utókor számára
bugyiját. Érdekes, hogy az ukránok szemeteiket mindig elásták az, ami nem látszik, az nincs
is elv alapján, mi szokásunkhoz híven kiszállítottuk hulladékainkat. Útközben megnéztünk
egy tavat, melyben Nellivel, Zenésszel és Dokival megmártóztunk. Megtekintettük az I. – es
bivakot, vezetőink elmondása szerint itt 1998-ban mellig érő víz volt. Rá kellett döbbenünk,hogy a barlang feltárói igencsak unatkozhattak, hiszen vezérüknek alvó üregét agyagfallal választották el, nylon ajtóval, az ajtó mellett agyag-telefonkészülék pihent. Az
étkezőhelyiségben egy hatalmas kőlap szolgált asztalként, körülötte agyagtámlás padokkal. A
kőtömb tetején trón, mellette jogar és gipszekkel díszített agyagpohár. Az asztalon Sony
típusú agyagmonitor, billentyűzet és számítógép, a főtében biztonsági kamera szintén
agyagból figyelte a történteket. Innen néhány percre találhatók a fél négyzetméter nagyságú
csodaszép, sárgás- barna, csiszolt gipszkristályok, melyek a plafonból csüngenek alá. Ezek a
csoport jelképei is. Élményekkel gazdagon láttuk meg újra a napvilágot.
Következő nap a Dzsurin folyó vízesése mellett vertünk tábort, ahol végre tisztálkodhattunk
is(már aki). Az estét tábortűz, gitár és nótaszó zárta. Délelőtti programunkat eső akadályozta,
de aztán csak meggondolta magát, így a Dzsurinskaja- barlanghoz gyalogoltunk, mely 1, 5
km hosszú és 1987 óta ismert. A nagyon szűk és agyagos bejárati rész után kitáguló járatban
vezetőink az agyagban kezdtek el turkálni. Előkerült egy heveder, majd egy nagy kőtömböt
húztak ki és alatta a továbbvezető járat látszott. Ez aztán a természetes lezárás! A lebújás után
rövid felmászással értünk be egy széles, különösen szép és nagy gipszkrsitályos járatba.
Négykézláb közlekedve csodáltuk a természet eme ritka példányait.

Ternopolba visszaérve bevásároltunk egy heti kaját, majd irány a Krím- félsziget. 27 órás
vonatút Simferopolba, majd némi buszozás után érkeztünk meg az Ay- Petri fennsík lábához.
Itt azonnal bőrig áztunk, majd Kharkovi vezetőink javallatára tábort vertünk. Az eső elállta
után ruhaszárítás, majd pihi. Másnap 360m szintet másztunk meg köves terepen 40-45kg-os
zsákjainkkal. Sajnos cuccaink mennyisége miatt kétszer is kellett fordulnunk. A fennsíkon
végre tábort vertünk. Ivóvizet a szomszédunkban lévő tó mellé ásott kútból nyertük, de
gyakorlatilag a békalencsés tó vizét ittuk. Ennek meg is lett a hatása. Kézről kézre járt a
reklámokból ismert az „Ami elérhető!”. Egy hetet táboroztunk itt. Több függőleges barlangot
bejártunk, melyekben sok kristálycsodát láttunk. Legérdekesebb mégis az az 500m mély
szakadék volt, ahonnan látszott az 1 km- re lévő Fekete- tenger. Páratlan kilátás nyílt a
tengerparti kikötőkre és üdülőkre. Innen erszkedtünk le kötélen 70m-t egy barlangba. Ez
igazán extrém móka, felejthetetlen.A barlang bejárata impozáns 10X20m nagyságú. A
természet lágy ölét magára hagyva leindultunk a hegyről, majd buszunkkal Jalta közelében a
tengerpartra utaztunk. Közvetlenül a parton vertünk sátrat, mivel a kempinget igénytelennek
tartottuk. Az egyik helyi üzemeltetővel összetűzésbe kerültünk, mivel ő mindenáron el akart
zavarni, ha nem fizetünk a köves tengerpartért, ami szerinte az ő területe, de a többség
győzött. Nem sokkal később visszatért négy géppisztolyos katonával. Így végül beláttuk
igazát. Néhány 100 m-rel arrébb ütöttünk tábort. Reggel 7-kor ébredtünk, mert a tűző napon
nem lehetett megmaradni, így első utunk a 23 O C-os tengerbe vezetett. Napközben fürdőzés,
pihenés a kocsmasátor árnyékában, este a helyi disco felkeresése volt a program. Négy napot
töltöttünk itt. A Krím félsziget Ukrajna egyik legdrágább része hasonlóan, mint nálunk a
Balaton. Nekünk még ennek ellenére olcsó volt. Furcsa volt, hogy az éjjel- nappalit fegyveres
biztonsági őr vigyázta. A szórakozóhelyekre sem célszerű egyedül menni, mert nem
biztonságosak. Az árak átlagban olcsóbbak a mieinknél, néhány dolog azonban annyiba kerül,
mint nálunk (pl. édességek, hús félék). Érdekesség volt az is, hogy valaki azzal keresi meg a
pénzét, hogy megméri az emberek testsúlyát. Az emberek átlagkeresete 20.000- 30.000 Ft.
Így nagyobb utazásokat nem engedhetnek meg.

Négy nap után bérelt busszal Szinferopolba, majd innen vonattal Ternopolba utaztunk. Itt
még egy napot vásárlással töltöttünk, majd irány Magyarország.
Nehezen, sok kellemes emlékkel, barátságokkal hagytuk el e vad keletet.

Szabó Dénes